Fe-Ri-Portré a DBS-ben 🙂


A címünkben szereplő szójátékunk ellenére természetesen a legnagyobb tisztelettel adózunk plébánosunk Tran Si Nghi Ferenc atya előtt, akinek élettörténete tele volt érdekesebbnél érdekesebb sztorikkal…

Folytatódott Ri-Portré sorozatunk a héten, melynek vendége ezúttal a vietnámi származású, de már magyar államporgársággal is rendelkező Feri atya volt a vendégünk! Nagy családban cseperedett, tizedik gyermekként született, ő a legkisebb, nyolcan fiúk és ketten lányok alkották a testvéri közösséget. A múlt idő sajnos indokolt, hiszen az évek során már két testvérét is fiatalon elvesztette, ennek ellenére nagy szeretetben és egyetértésben, tiszteletben nevelkedtek.

Édesapja a vietnámi háborúban egészségügyi szolgálatot teljesített, ápolóként, édesanyja idejének nagy részét pedig a gyermekek nevelése tette ki, melyet nagy alázattal és szeretettel, hivatásaként élt meg. Az egész család katolikus értékek és elvek mentén élte életété, a kis Feri is ebben nevelkedett. A magyaros nevét egyébként a keresztelésekor választott védőszentje a spanyol származású ázsiai misszionárius Xavéri Szent Ferenc után kapta.

A szaléziakkal 14-15 évesen egy teljesen hétköznapi focizás közben találkozott, amikor is egy szalézi szerzetes fújta a sípot bíróként azon a meccsen, amelyen ő is játszott. Ezután egyre többet járt közéjük, érdeklődött utánuk, a többi pedig már történelem. 2002-ben, az akkori szalézi rendfőnök felhívására döntötte el, már kispapként, hogy misszionárius szeretne lenni, de elöljárói arra kérték, hogy a tanulmányait odahaza fejezze be és utána visszatérnek rá. Így is lett, ebbéli szándékát később, 2005-ben a papszentelés előtt nem sokkal megerősítette és az engedély a missziós életre 2-3 nappal a szentelése előtt érkezett, ám ő ekkor már a lelki elcsendesedés időszakában járt és csak a felszentelés után kapta meg a jó hírt.

Magyarországra érkezett, ahol immáron 17 évvel ezelőtt és óbudai, szombathelyi szolgálatok után, 2017-ben helyezte az akkori tartományfőnök, Ábrahám Béla atya Kazincbarcikára. 2020-ban vette át Vitális Gábor örökségét és lett Kazincbarcika plébánosa, mely címet természetesen azóta is birtokol. Szép, de nem illendőségi, hanem szívből jövő gesztus volt a beszélgetés közben, amikor azt mondta, hogy olykor meg kell küzdenie a honvággyal, de ő úgy érzi, hogy Vietnámban van otthon, Magyarországon pedig itthon.

Ezúton is köszönjük Feri atyának, hogy rendelkezésünkre állt és mesélt magáról, ezáltal mi is jobban megismerhettük, imáinkban megemlítjük, ahogyan ezt ő is ígérte nekünk! Isten áldja, erőt és kitartást kívánunk a hivatásához és a misszionárius élethez is! (Az eseményen készült fotókért kattintson a DBS hivatalos facebook oldalára.)